Iskolánk rövid története
Adolph Kolping (1813-1865) már a XIX. században kidolgozta máig is érvényben lévő szabályait, alapelveit a fiatalok számára. Hármas célt fogalmazott meg:
Legyenek jó családapák, mert a család a társadalom lelki megújulásának alapja.Váljanak szakmájuk mestereivé, akik tanultak, műveltek és készek az állandó önképzésre. Szeressék és becsülettel végezzék a munkájukat.Váljanak igazi polgárokká, szerezzenek polgári erényeket, amelyek a hazához és a néphez köti őket. Természetesen e célokat áthatják a vallásosság, a tiszta keresztényi élet, a szeretet eszméi. A Kolping Katolikus Szakiskola a rendszerváltás okozta középiskolai struktúraváltás során kialakult helyzetben hiánypótló szerepet tölt be az oktatási palettán. Az intézmény a város központjában helyezkedik el. Az épület a Kolping Egyesület tulajdona már az 1860-as évek óta. Korábban a gyöngyösi Katolikus Legényegylet működött benne majdnem 100 évig.
Oktatási és közművelődési tevékenységet egyaránt elláttak, ez volt a város kulturális központja. A vallásos egyesületek feloszlatásakor, 1948-ban az épületet államosították, s ez lett a Városi Művelődési Ház, később pedig az Úttörőháznak adott helyet. A rendszerváltás után az egyház visszakapta az épületet, s azóta újra eredeti funkciójának megfelelően működik. Az épületet közösen használta az iskola és a Kolping Egyesület, ez utóbbi főként a város és környéke általános iskolás korosztályának szervez kulturális programokat. A ’90-es évek elején az épületet az egyház és a Kolping Egyesületek Nemzetközi Szervezete felújítatta, ekkor került sor az iskola tantermeinek és egyéb helyiségeinek kialakítására is.
Az intézetben az oktatás az 1993-1994-es tanévben indult. Az eltelt 15 év alatt több mint 1000 tanuló került ki a padokból, s jelenleg is mintegy 150 fiatallal foglalkoznak a nevelők. Az iskola 2010-ben új épületbe költözött, amely a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet segítségével került felújításra. A felszereltség minden igényt kielégít. Számítógéppark, fénymásolók, az audió-vizuális eszközök teljes skálája segíti az iskola működését. A tanulók német nyelvet tanulnak. Az anyagi támogatást mindehhez a németországi Kolping Egyesületektől, illetve a PHARE támogatásból és egyéb pályázatoktól szerezte meg az intézmény. Az iskola célja, hogy a hátrányos helyzetű tanulóknak segítséget nyújtson a szakma tanulásához, a társadalmi beilleszkedéshez és a családi életre való felkészüléshez. Az iskola a hátrányos helyzetűekre kidolgozott tanterveket használja. Az órarendbe beépítettek minden osztály számára heti két hittan órát, legalább havi egy alkalommal pedig közös szentmisén vesz részt az iskola minden tanulója. Nagy jelentőségű, hogy a Kolping iskolák saját tanműhelyekkel rendelkeznek, amelyekben olyan szakoktatók és tanárok tanítanak, akik együtt dolgozva tudják sikerélményhez juttatni tanulóikat, ezzel motiválva őket a kitartó, sikeres munkavégzésre. Segítik őket céljuk elérésében a szakmunkás bizonyítvány megszerzésében.
A gyerekek szeretnek ide járni. Az esztétikus, az otthoninál sokszorta magasabb színvonalú környezet, a képességeikhez mért oktatás a legtöbbjükre igen jó hatással van. Hátrányaik miatt ezek a gyerekek az általános iskolában szinte csak kudarcokkal találkoznak. Ők voltak a „semmire sem jók”. A Kolpingban úgy érezhetik, ők is fontosak és képesek valamire. Későbbi életlehetőségeik is kedvezőbbek, mint teljesen iskolázatlan társaiké, a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők több mint 90%-a el tud helyezkedni. Az iskola légköre rendkívül családias, szeretetteljes. A felnőttek igyekeznek a gyerekek minden, akár iskolán kívüli gondjaiban is segíteni (pl. segélyek, hivatalos ügyek intézése stb.). Fiatal, lelkes tanárok vezetésével délutánonként színjátszó és kézműves foglalkozásokon vehetnek részt az érdeklődő fiatalok.
A gyöngyösi iskola testvérkapcsolatot ápol külföldi intézményekkel, és az ország több Kolping iskolájával. Ezekkel a máshol problémásnak tartott gyerekekkel minden probléma nélkül boldogul az iskola. Úgy vélem, ennek több oka is van. A legfontosabb a meleg, megengedő légkör, amelyben a fiatalok görcsös igyekezet nélkül teljesíthetik a tőlük elvárt követelményeket. Érzik a feléjük irányuló bizalmat, s „cserébe” képesek és akarnak is helytállni. Nem lehet őket figyelmen kívül hagyni, mert gondoskodás nélkül a társadalom legaljára csúsznak. Velük szemben helyén való tehát a pozitív diszkrimináció minden formája. A társadalmi esélyegyenlőtlenséget nem tudja felszámolni az iskola. De ezeknek a gyerekeknek is jár a lehetőség, hogy ha felzárkózni nem is tudnak korosztályuk átlagához, legalább ne szakadjanak le még jobban. Ha ezt sikerül elérni, már az is eredmény. Az igazi eredmény azonban az örömet látni az arcukon, amikor sokan elérik céljukat, kezükbe foghatják a szakmunkás bizonyítványt. Hiszen ők megértették, hogy hosszú távon nem az olcsó, hanem a képzett munkaerőé a jövő.
Varga Kálmánné
igazgató